Orsolya's profileOrsolyaPhotosBlogListsMore  |  Tools Help |
|
January 15 Elenyának ajálva/Egy mélypontban ücsörögveSzegény Attila.Pár hete folyamatosan ő tapasztalja legjobban a mélypontjaimat.Hisz ki más tapasztalná..?Talán jobb is így...Elbujhatok sírni...Mert ha Anyának mondanám szerintem hülyének nézve...Attilának mondom,de érzem rajta hogy bármennyire szeretné érteni,talán túl kevés az is...Furcsa mennyiszer felbukkan az írásomban a bizonytalanság...Süt a szavakból...Vannak akik az elött látják bennem hogy megszólalnék van aki csak érzi vagy én mondon neki sokan mégse értik mért van ez... Énsem...Bármikor amikor egy mélypontban ücsörgök próbálok rájönni,hogy mi vezetett ide és persze mindig az iskolára fogom,mert azúgy könnyebb mint bavallani magamnak,hogy másoktól függetlenül kéne léteznem de az még nem megy ...Azt mondják a bölcsek,hogy ami nem öl meg az megerősít...Nem érzem,hogy igazuk lenne...Mért nem lehet egy lélek anélkül erős,hogy vmi nehezet át kéne élnie..??Eszembe jut néha,hogy talán minden embernek van vmilyen trauma az életében...Aztán szeretném azt hinni,hogy nincs így..De nézzünk csak körbe...Mindenkinek annyi-a mai szóval élve-hawerja van és barát olyan kevés...Mindig vannak körülöttünk mégis olyan magányosak vagyunk...Én is ahogy most itt ülök a gép elött nappaliban Anya tvét néz,Robi biztos fürdik...Nem vagyok egyedül a házban...De mégis magányosnak érzem magam...Anyuék válása szokott ilyenkor eszembe jutni...Hogy ugyan nem ők a hibásak,de mikor Apa elhagyta Anyut akkor is biztos egyedül voltam hisz Anyának egyedülálló anyaként 2 gyerekkel mennyi ideje lehett rám...Szinte semennyi...Talán a telejesítési vágy a suliban is ezt az egészet támasztja alá...Mindig nekem kellett a csöndesebb gyereknek lennem,nekem nem szabadott követelőzni,hisz amit az öcsét akart az úgyis olyan drága volt,hogy én mér nem kérhettem semmi különlegeset...Legtöbbször bele is eggyeztem,mert nem akartam még énis gondot okozni...De ahányszor ilyen eset volt mindig éreztem,hogy ez így nem igazság...A jó jegyek talán anya miatt vannak,5ödikbe jöttem rá,hoyg minnél jobbak a jegyeim annál büszkébb Anya és annál kevesebbet kell filóznom azokon a dolgokon amiken egyébként gondolkoznék...
Attila azt kérdezte:mért is vagyok igazából szomorú?Már egy órája sírok és még mindig nehéz megadni a választ,mert amilyen választ én tudnék adni az csak nagyon kevesen értenék.Az emberek nagyrésze azt mondaná,hogy csak hisztizem...Pedig nem...Hisz ki a franc akar egy órán át sírni?Senki,én sem de ez van.Ez is lesz addig míg a kérdéseimre magamban meg nem találom a válaszokat...
Ezt a kitárulkozást ajánlom Elenyának,úgy hiszem ő megért engem... TrackbacksThe trackback URL for this entry is: http://hoporsi12.spaces.live.com/blog/cns!98F6DE6CDA670DBB!325.trak Weblogs that reference this entry
|
|
|
